Gaara letette a telefont, és barátaira nézett.
- Na, hol vannak? – kérdezte Kankuro.
- Visszamentek a koleszba – jött a felelet. A fiúk összenéztek, majd ismét Gaara töprengő arcára függesztették tekintetüket.
- Miért? – kérdezte Sasuke.
- Állítólag történt valami Hinatával, de nem akarják elmondani – vont vállat a fiú. 
- Hogy mi? – akadt ki Neji, és álló helyzetbe tornázta magát. 
- Mi történt Hinatával? Jogom van tudni, elvégre az én barátnőm – állt fel Naruto. Kikapta Gaara kezéből a telefont és tárcsázta Ino számát. 

- …
- Ino, Naruto vagyok! Mi történt Hinatával? Mi baja van? Ugye nem sérült meg?
- …!!!!
- Idefigyelj szöszi! Jogom van tudni, hogy mi történt a barátnőmmel!
- …!!!!
- Fogd már be, add ide Hinatát, hagy beszéljek vele!
- …
- Mi az, hogy nincs abban az állapotban? Mi történt vele? 
- …
- Már, hogyne lenne közöm, hisz a barátnőmről van szó! 

Naruto már szinte ordibált, majd csalódottan letette a telefont, amikor meghallotta, hogy Ino kinyomta. 
- Nekem ez nagyon nem tetszik – csóválta meg a fejét. Felállt, és kiment a szobából. Neji egyből övette.
- Hova mentek? – kiáltott utánuk Sasuke.
- Apám, ez kellemetlen – sóhajtott Shikamaru. 
- Neked minden az – förmedt rá Kankuro. A négy fiú ott maradt a szobában, és vártak. Egy ideig a földet figyelték, majd mindannyian egyszerre pattantak fel, és futottak két barátjuk után. 
- Ez kellemetlen, muszáj folyton futni? – nyavalygott Shikamaru. Barátai elengedték fülük mellett a megjegyzést és a lányok kollégiumához igyekeztek. 
 

Ino letette a telefont és dühösen nézett ki az ablakon.
- Igaza van – suttogta. Sakura kérdőn nézett rá.
- Kinek? – kérdezte. 
- Narutonak – jött a válasz. – Igaza van, az ő barátnője Hinata, tudnia kell róla. 
- Csak bajt csinálna ebből – ellenkezett a Haruno.
- Ennél nagyobb baj nem lehet – hajtotta le a fejét Ino. – Ha Naruto ezt megtudja, nagy zűrt fog ebből keverni.
- Csodálkozol? Narutónak Hinata az élete. Nincsen senkije rajta kívül – nézett a szőkére a barátnője. – Plusz Sasuke, aki a legjobb barátja, de neki mindennél fontosabb Hinata. Megvédené őt.
- A maga módján – mosolyodott el Ino, mire Sakura felvonta a szemöldökét. A Yamanaka lassan megfordult, hogy barátnője szemébe nézhessen. 
- Azt fogja csinálni, mint Neji. Megveri az összes embert, aki Hinata közelébe megy – mondta Sakura. Ino csak nagyot sóhajtott.
- Szerintem akkor is beszélni kéne vele. De a határokat ki kell szabni – fordult ismét az ablakhoz és kinézett. Két fiú alakot látott kibontakozni, mire száját enyhén eltátotta. 
- Ez Naruto és Neji – suttogta.
- Hogy mi? – lépett oda Sakura is. – Azok pedig ott Sasuke, Gaara, Kankuro és Shikamaru.
Eltátották a szájukat, majd integetni kezdtek. A fiúk egyből észrevették őket és visszaintettek. 
- Mit kerestek ti itt? – kérdezte Sakura. Sasukeék már beérték Narutoékat, így most együtt álltak a lányok ablakánál, akiknek történetesen az elsőn volt az ablakuk. 
- Mi történt Hinatával – támadta le Inot Neji.
- Majd ő elmondja, ha akarja – mondta halál nyugodtan a szőke. 
- Másszatok be – lépett el az ablaktól Sakura. Ino is ellépett, így a fiúk be tudtak mászni. Gaara jött utolsóként, gyors csókot nyomott Ino ajkaira és ő is belépett a szobába. 
- Hol van Hinata szobája? – kérdezte Naruto.
- Mellettünk – mondta Ino. A szőke egyből nekirohant az ajtónak, de az zárva volt, így most a földön végezte. 
- Au – nyögte. Ino magyarázat képen felmutatta a kártyáját. 
- Naruto. Ígérd meg, hogy nem fogsz nagy balhét csapni, nem üvöltözöl, és nem fogsz mindenkit leütnöd, aki Hinata közelébe megy – lépett oda hozzá villámló tekintettel Sakura. – Neji, ez rád is vonatkozik. 
A két fiú csak dühösen bólintott, míg a másik négy csak megszeppenten állt. Sakura kinyitotta az ajtót és bekopogott a mellettük lévő szobába. Tenten nyitotta ki és megütközve nézett a fiúkra.
- Megígértettem velük – mondta Sakura.
- Te elmondtad nekik? – nézett rá döbbenten Tenten. A Haruno csak megrázta a fejét. 
- Megígértettem velük, hogy nem fognak ordibálni, balhét csapni, és kinyírni azokat, akik Hinatához nyúlnak – emelte maga elé a kezét. A barna kinyitotta az ajtót és beengedte őket. 
- Csendben – mondta. A fiúk elfoglalták az ágyat, a lányok pedig az íróasztalra ültek, ahol Matsuri és Temari tartózkodott. Nyilván már előbb bejöttek. Mindenki Hinatára emelte tekintetét, aki a falnak befelé fordulva aludt. Naruto felállt, s mit sem törődve Ino villámló tekintetével, leült az ágy szélére, és végig simított a Hyuuga karján. 
- Mi történt vele? – kérdezte. A lányok összenéztek, majd Temari szólalt meg.
- Megerőszakolták – felelte. A fiúk döbbenten néztek rá, Naruto és Neji az ágy szélébe markoltak idegességükben. 
- Ki volt az? – préselte ki fogai között Neji.
- Nem tudjuk. Hinata nem látta az arcát – felelte Matsuri. Naruto egy puszit nyomott Hinata arcra, majd felállt. 
- Most mi lesz? – kérdezte Tenten. 
- Menjünk sétálni, és hagyjuk magára egy kicsit Hinatát – mondta Kankuro. A többiek bólintottak majd felálltak.
- Én maradok – szólalt meg Naruto.
- Naruto, nem hiszem, hogy ez jó ötlet – nézett rá Ino. 
- Valakinek vigyáznia kell rá. Semmi pénzért nem hagynám most itt. – Naruto nem vette le a szemét Hinatáról. Ino bólintott, majd elhagyták a szobát. 
- Naruto – suttogta Hinata és a hátára fordult.
- Jól vagy Hinata? – kérdezte Naruto. A lány bólintott, majd szorosan megölelte a fiút. Naruto visszaölelt, és egy puszit nyomott Hinata feje búbjára.
- Soha többet nem hagylak magadra. Történjék bármi… az életem árán is megvédelek – suttogta. Elengedte Hinatát, befeküdt mellé, és szorosan átölelte. Magához húzta egy újabb csókot nyomott a homlokára. 

 

- El sem tudom képzelni, hogy most mit érezhet Naruto – csóválta meg a fejét Gaara.
- De kellemetlen, az biztos – vont vállat Shikamaru. Ino a homlokára csapott, majd felcsillant a szeme, amikor elhaladtak egy virágbolt előtt. 
- Én ide bemegyek – mondta, azzal elindult, de egy kéz megállította. 
- Szó sem lehet róla, a végén még neked is bajod esik, ha egyedül követsz minket – állította meg Gaara. Ino elmosolyodott, majd megfogta a fiú kezét, és berántotta a boltba. Barátaik csak vállat vontak majd tovább mentek. 
- Mit akarsz itt venni? – kérdezte Gaara, mikor beléptek az üzletbe.
- Meglephetnénk Hinatát egy virágcsokorral – nézett körül Ino. A fiú csak bólintott.
- Szerintem megkérhetnénk az eladót, hogy kössön egy virágcsokrot neki – mondta a lány, majd az eladónőhöz igyekezett. 
- Jó estét! – lépett oda. 
- Jó estét, segíthetek? – kérdezte az eladónő. 
- Igen, szeretnénk, ha kötne nekünk egy csokrot, vagyis nem nekünk lesz, egy barátnőnknek – vakarta meg a tarkóját Ino.
- Nincs véletlenül egy fénykép róla? Hogy tudjam, hogy milyen virág illene hozzá – kérdezte az virágárus. Ino a pénztárcájából előhalászott egy fényképet, ami még Hawaii-on készült. Átnyújtotta azt, hogy a virágárus alaposan szemügyre vehesse. 
- Hm… Szerénynek néz ki ez a lány – kezdte el a virágárus. – Tehát tökéletes lehet a csokrába az…
- Az ibolya – bólintott a virágárus. – A szerénység nem rossz dolog, ezen aligha lehet változtatni. Néhány szál ibolyát belerakok a csokorba. Rendben, nézzük csak. Jázmin a kedvesség virága. Szerénység és kedvesség? Ibolya és jázmin? Hm… nos?
Inora és Gaarára emelte tekintetét. 
- Szerintem jó lesz – vont vállat Ino. – Bár nem tudom, hogy Hinatának mi a kedvenc virága, de azt tudom, hogy a jázmint szereti.
A virágárus bólintott, majd fürkészni kezdte az ibolyát. 
- Nem hiszem, hogy az ibolya tökéletes párosítás lehet a jázminnal. Kis fejű virágok mennek egymáshoz. Talán, ha a szépség virágát, a Kála virágot választanánk? És csak azt tennénk a csokorba? – kérdezte a virágárus, és elővett pár szálat.
- Ez gyönyörű – pillantott rá Ino. – Ez jó lesz.
- Nagyszerű – lelkendezett a nő. Elővett egy papírt, néhány hosszú műfűszálat, egy gyöngyös dobozt, és egy vázányi Kála virágot. 
- Mindegyiket belekössem? – kérdezte. Inoék bólintottak, és a virágárusra bízták a dolgot. Rendkívül ügyesen csinálta, ráadásul gyorsan is. A fűszálakra ráhúzta a kék gyöngyöket, majd odaadta Inonak.
- Ez meseszép, köszönjük – mosolyodott el a lány, majd kifizette és kimentek az üzletből. 
- Tényleg szép lett – nézett rá Gaara. – Bocs, ide benézek.
Rámutatott egy kis boltra, ami történetesen egy kis papír-írószer üzlet volt. Ino felvont a szemöldökét, majd be sem menve Gaara után, az oszlopnak támaszkodott.
- Szia Ino – köszönt egy magas alak. A lány nagyot ugrott, majd mikor meglátta a jövevényt elmosolyodott. 
- Huh, szia Itachi – köszönt a fiúnak. Itachi elmosolyodott, majd szemügyre vette a csokrot. 
- Igazán szép csokor. Gaara vette neked? – kérdezte komoran, ami Inonak fel is tűnt. 
- Nem, ezt Hinatának vettük – mosolyodott el. – És te, mit csinálsz itt? 
- Csak sétálgatok – mosolygott rá a lányra, majd körül nézett a néptelen utcán. 
- Tök jó – szólalt meg Ino.
- Egyébként megy hozzád ez a csokor. Szép vagy vele, bár nem mintha nélküle nem lennél szép – nevetett fel zavartan a fiú. Ino rákvörös lett, úgy bámult Itachira. 
- Ööö… Kö-köszönöm, kedves vagy Itachi. Tökre bírlak – mosolyodott el. Az Uchiha elpirult egy kissé, majd megbabonázva figyelte a szőke szépséget. Nem is vette észre, hogy csökkenti a távolságot kettőjük között. Ino mikor feleszmélt, hogy per pillanata jobb lenne, ha nem beszélne, közeledni kezdett a fiú felé.
- Nem, ezt nem szabad, húzódott egy kicsit hátra.
- Sajnálom Ino, de megőrülök érted – suttogta Itachi, majd gyengéden megcsókolta a megszeppent lányt. Ino először nem reagált, majd mikor feleszmélt viszonozta a csókot. Amint Itachi ezt megérezte, szenvedélyesebben csókolta tovább a Yamanakát. Levegőhiány miatt szétváltak, s mélyen egymás szemébe néztek. 
- Sajnálom. Ne vedd figyelembe, hogy Deidara rád kacsintott, csak miattam csinálta – mosolyodott el Itachi, még egy csókot nyomott Ino ajkaira, majd elment. A lány pirulva nézett utána, majd egyből Gaarára siklott a tekintette, aki épp most jött ki az üzletből.
- Mi tartott ennyi ideig? – förmedt rá mosolyogva. 
- Miért nem jöttél be te is? – vigyorgott rá a fiú. Megcsókolta Inót, akit egyből elkapta a bűntudat, majd mentek tovább. A szőkét mardosó bűntudat fogta el, ahogy kéz a kézben mentek haza. Barátaik már otthon voltak, elvégre csak egy kisebb séta volt. A lány kollégium elé értek, és meglepetésükre mindenki ott volt. Mármint, csak azok, akikkel sétálni mentek. 
- Sziasztok! Hű, ez meseszép – köszönt Sakura, s csillogó szemmel nézett a csokorra. Ino elmosolyodott, majd intett, hogy menjenek be. A fiúk az ablakon másztak be, így most Sakuráék szobájában tartózkodtak. 
- Menjünk át – indítványozta Tenten.
- Ne, mi van, ha, épp el vannak foglalva? – kérdezte Temari.
- Ez kellemetlen – sóhajtott Shikamaru. Tenten egyik kezét már emelte, de gyorsan visszarakta, amikor meglátta Temari mérges tekintetét. 
- Ha lefeküdtek kinyírom az Uzumakit – ropogtatta ujjait neji.
- Én is, már Hinata ágyát „robbantják fel” – mutatott ujjaival idéző jeleket Tenten. Matsuri felnevetett, majd beléptek a szobába. Rögtön elmosolyodtak, amikor megpillantották a párt. Egymáshoz búja, szelíden aludtak. 
- De aranyosak – mosolygott Temari. Ino belerakta a vázába a virágot, majd intett a fiúknak, hogy menjenek haza.
- Már késő van. Narutot majd utánatok küldjük – mondta. A fiúk bólintottak, majd az ablakon keresztül távoztak. De előtte elbúcsúztak párjaiktól, egy hatalmas csókkal. 
- Jó éjt! – intettek a fiúknak. Sasuke, Gaara, Neji és Shikamaru egy csókot dobtak nekik, majd elszaladtak. A lányok tehetetlenül meredtek Narutóra, majd arra a megállapodásra jutottak, hogy az Uzumaki itt marad reggelig. Matsuri, Temari, Sakura és Ino elhagyták a szobát, hogy visszatérjenek sajátjukba. Lefeküdtek aludni, és pár perc múlva elkapta őket az álom.
 

Este háromnegyed 11-kor, a lány kollégiumban…

Sakura nagyon halkan kelt ki az ágyból. Felöltözött, majd az ablakon keresztül a suli felé igyekezett. Na, most elküldöm a picsába és boldog leszek, gondolta. A suli felé kezdett futni, és kerek öt perc alatt odaért. Sasori ott várt rá, és elmosolyodott, amikor megjelent. 
- Szia Sakura – köszönt neki.
- Sasori – biccentett Sakura. – Figyelj, jobb lesz, ha azt a csókot elfelejtjük, és új lapokkal nyitunk. 
- Épp ezért hívtalak ide. Sakura figyelj! Nem tudom, hogy mi ütött akkor belém, az egész véletlen volt, de én nem bántam meg – kezdett bele.
- Én viszont igen! Sasori, nekem van barátom, akit szeretek. Soha nem csalnám meg – mondta Sakura. Sasori csak megértően bólintott, majd közelebb lépett a lányhoz.
- Akkor csalnád meg igazán, ha lefeküdnél velem – mosolygott. – De ezt felejtsük el!
- Szerintem is – lépett hátrébb Sakura. 
- Tudod Sakura, Sasukét mindig is irigyeltem, hogy egy ilyen lány lehet az övé, mint te – mosolyodott el. Sakura erre a kijelentésre elpirult, tovább nézte Sasorit. A fiú egyre közelebb lépkedett hozzá, mígnem fejük összeért. 
- Borzasztóan irigylem. És tudod miért? – kérdezte. Sakura megrázta a fejét.
- Azért mert olyan nőt kapott meg, aki nekem mindennél többet jelent – suttogta, és megcsókolta a lányt. Sakura szeméből folyni kezdtek a könnyek, és megszakította a csókot. 
- Bocsáss meg – suttogta. – De én mindennél jobban szeretem Sasukét, ha veled csókolózom, az azt jelenti, hogy megcsaltam. Hogy már nem őt szeretem, és ez nem igaz.
- Egy csók még nem jelenti azt – mondta.
- De igen – vágott vissza a Haruno. Ekkor megint két ajkat érzett száján. Puhák voltak, és nem egy ilyen sima csók volt. Teli volt őszinte szerelemmel és vággyal. Sakura visszacsókolt, ami nem csak Sasorit, de magát is meglepte. A vörös belemosolygott a csókba, és egyre vadabbul csókolgatta a lányt. Kezét Sakura derekára tette, a lény pedig kezeit Sasori mellkasára rakta. Sasori mélyítette a csókot, mire Sakura hirtelen lökte el magától. 
- Mennem kell – monda azzal, könnyeivel küszködve elfutott. Futott, ahogy csak a lába bírta, majd egy hirtelen befordulásnál elesett. Lerogyott a fölre, és feltört belőle a sírás. 
- Miért? Miért szeretsz? – zokogta. Erőt vett magán, felállt, s tovább szaladt. Visszaérve a kollégiumhoz bemászott az ablakon, visszavette pizsamáját, és lefeküdt aludni. Most is rázta a sírás, takarója átnedvesedett, amikor letörölte vele könnyeit. Majd lassacskán elaludt.